San Franciscói Green Park

[Kassandra Boudlaire]

A legszebb, és egyben a legnagyobb park San Franciscón belül. Mindenhol virágok veszik körül az embert, zöld gyep, és mindenféle termést hozó fa. Állatvilága is változó: a madaraktól a kutyákig minden megtalálható.
Van egy kisebb méretû játszótér a park közepén a gyerekek számára. Mivel itt is nagy a forgalom rengeteg árus dolgokzik itt: újságos, hot-dog árus és a fagyis is.

[Wyatt Matthew Halliwell]

Kár érte, jól mutatott volna a gyûjteményemben. *mondja, majd elindul a lánnyal a parkba* Igen, én is reméltem. Egyébként gratulálok. Ahoz képest, hogy megijedtél, egy csöpet sem mutattad ki. Mintha nagy gyakorlatod lenne benne. Kitõl vettél karate-órákat? *kérdezi, mert ez is az egyik olyan momentum, amirõl az elmúlt néhány év során lemaradt.* Errõl valahogy elfelejtettél mesélni. Pedig tudnom kellett volna, hisz te vagy az egyetlen barátom. Kire figyeljek, ha nem rád? ~Ártatlanokra, démonokra, warlockokra, szellemekre...~ *kezdi el magában a felsorolást*

[Kassandra Boudlaire]

-A kés?*mosolyodik el, majd megcsóválja a fejét.* Nem volt az olyan szép darab.
-Óh tudod...csak nem akartam, hogy a srác azt higgye, hogy félek tõle. Pedig megijedtem. ~Nah ja.~ Olyankor könnyebb kihasználni az ember félelmét¡.~Én már csak tudom.~
-Igazából nem vettem órákat, csak azt mondtam...tudod, néha nem árt egy kis füllentés a nehéz helyzetekben.*vallja be, miközben besétálnak a parkba. Egy darabig még mennek a kövekkel kiszórt ösvényen, majd egy üres padot sem lelve Sandy a fûbe telepszik le, a pulcsijára telepedve.*
-Hé...nem igaz, hogy én vagyok az egyetlen barátod. Olyan sokan rajonganak érted...tudod, mint pasiért.*neveti el magát, hiszen ezek olyan...szégyenkezõs témák.*Meg aztán ott van neked Chirs, és a családod. A család is barát.*hátrasimítja a haját, majd törökülésbe helyezkedik.* Csüccs le mellém.

[Wyatt Matthew Halliwell]

Nem volt, de attól még eltettem volna, hisz a gyûjteményben van a legjobb helyen, mint hogy egy másik suhanc megtalálja. Akkor mégsem ismerlek olyan rosszúl, bár hasznosabb lett volna. Én Pheobe nénitõl kaptam órákat, és azt hiszem, hogy egész szépen megtanultam megvédeni magam. *mondja, de hangjában nincs büszkeség, pusztán csak egy tényt állapitott meg. A rajongásról mosoly jelenik meg az arcán* Na ja, de az ilyen üres rajongás nekem nem tetszik, hisz többjük még a vezetéknevemet sem tudja. A család meg nekem inkább õrangyal, mint barát. Ne érts félre, jól meg vagyk velük, meg kedvelem is õket, de úgy érzik, hogy vigyázniuk kell rám, ami elég dühitõ tud lenni.

[Kassandra Boudlaire]

-Én is gondolkodtam azon, hogy egyszer már be kéne magam iratni egy tanfolyamra, de ezen a szakon lehetetlen egy kis szabadidõt is találni.*folytatja gondolatmenetét, majd sóhajt egyet.*De nincs miért panaszkodnom, hiszen imádom a törit.*mosolyodik el végül, és heves bólogatásba kezd.*
-Igazad lehet, elvégre te ezt jobban tudod. Mindig is csodálkoztam, hogy a legtöbb csaj mit bír az egyéjszakás kalandokban. Az olyan kiábrándító.*fejti ki komolyan véleményét, majd hozzáteszi:*...de te az ilyennek úgysem dõlsz be.
~Õrangyal mi? Ha tudnád mikrõl beszélsz...~Engem is féltenek, de már régóta önállósítottam magamat. Talán ha vennél egy kis házat, vagy lakást a környéken, és elszakadnál tõlük, akkor õk is békénhagynának.*ez is olyan baráti jótanács a részérõl.*

[Wyatt Matthew Halliwell]

*Wyatt pontosan tudja, hogy mirõl beszél* Mint mindig, most is igazad van: tényleg nem szoktam. *Az újabb javaslatra azonban gyorsan megváltztatja a véleményét* Tévedtem: mgsincs mindig igazad. Ha Kínában vennék magamnak lakást, akkor sem tudnék elszakadni róluk. ha gondolod, akkor szivesen tanítalak önvédelemre, hisz nem szeretném, ha bármi bajod esne. *mondja egy kedves mosolyjal*

[Kassandra Boudlaire]

-Azért nem szeretném ha Kínába utaznál.*hökken meg elõször, aztán persze mégiscsak elmosolyodik.*
-Hát, majd esetleg nyáron tanítgathatsz. Akkor biztos lesz idõm.*köszöni meg ezzel Wyatt segítségnyújtását.*
-Kemény lehet, ha a szülõk mindenhol ott vannak. Nekem szerencsém van, hiszen a hugomnak hála többnyire csak vele foglalkoznak.*beszél tovább kedvesen hiszen egyáltalán nem bánja a dolgot, és hugocskájára terelve a szót eszébe jut hirtelen valami:*Ha már itt tartunk, a jövõ hónapban lesz Veronica keresztelõje, és szeretném ha eljönnél.*a kicsi most lesz két éves, és ez már ideális kor erre a ceremóniára.*Mit szólsz hozzá?

[Wyatt Matthew Halliwell]

Rendben! *vágja rá, amint a lány a végére ér.* Nem fogok kínába utazni, csak hidd el nekem, hogy ott is elérnének. ~Hisz teleporttal alig néhány másodperc~ *Eszébe jutnak a régi nagy keresztelõk, amin gyerekkorában részt vett, amikor testvérei egy évesek lettek. A szellemek, akik megjelentek, és megáldották a gyermeket, hogy a jó áldásával éljék életüket.* Hol lesz megtartva a keresztelõ? *kérdezi Kassit* A miénk mindig otthon volt megtarva. ~Érdekes lett volna azt egy templomban megtartani~

[Kassandra Boudlaire]

-Otthon, természetesen.*ahogy Wyattéknél, náluk is hasonló a ceremónia végbemenetele. Elõször az összes õsük meglátogatja a gyermeket, áldását adja, és egyben beleegyezését is abba, hogy boszorkánnyá, vagy adott esetben fényõrré váljon.*
-Az enyém is otthon volt, Amyé is, és most Veronicájé is. Ez amolyan hagyomány.*folytatja, majd hanyatt fekszik a kellemesen hideg fûben*
-Ha mindent megtudok, majd pontosan tájékoztatlak.*eközben a régóta járó-kelõ fagyis Kassandráékhoz ér.*
-Meghívhatlak?*áll fel a fûbõl, majd int a fagyisnak, hogy álljon meg.*Akkor jó.*nem várja meg, míg Wyatt válaszol, inkább elõkotorja pénztárcáját, és a fagyiárúshoz siet.*

[Wyatt Matthew Halliwell]

Mint nekünk. Na persze nem pont olyan, de mi is mindig otthon tartottuk. ~Hisz nálatok biztos nem jelenik meg egy csomó szellem, és adja áldását a gyerekre~ *gondolja, miközben megérkezik a kocsis. Épp nyitja a száját, hogy meghívja a Kasst, de a lány megelõzi.* Imádom a költõi kérdésidet. *mondja vigyorogva, miközbenfelveszi a földrõl Sandy felsõjét, és követi a lányt*

[Kassandra Boudlaire]

-Tudom.*vigyorodik el, majd körülszambázza a fagyineveket.*
-Azt hiszem, hogy én a cseresznyés joghurtot, és azt a bizonyos karemellát szeretném...ha lehetne kornettölcsérbe.*teszi hozzá, mikor a fagyis éppen belekanalazza egy sima tölcsérbe a megrendelt gömböket.*
-Te jössz!*veszi el a tölcsért, utat engedve ezzel barátjának.*
-Egybe lesz?*érdeklõdik az árus Sandytõl.*
-Igen.*bólint a kérdezett, majd mielõtt elolvadna belenyal a fagyijába.*

[Wyatt Matthew Halliwell]

Akkor nekem egy sima citromosat legyen szíves. *Nem akarja megkopasztani a lányt, viszont nem illik visszautasítani, és most vágyik is rá. Miután megkapja a rendelt nyalánkságot, a zsebéhez nyúlna, hogy fizessen, de aztán eszébe jut, hogy az nagy sértés lenne a lány felé. A vállára helyezi a lány felsõjét* Kiváncsi vagyok rá, hogy milyen egy normális keresztelõ. *Véletlenül a normális jelzõt picit megnyomja, hogy csak utólag veszi észre. Hiú remény, hogy a lány nem veszi észre, hisz Sandy mindig odafigyelt rá. Õt volt a legnehezebb tudatlanságban hagyni. Fõleg, mivel neki Wyatt képtelen lett volna hazudni, így mindig az igazság kikerülésével válaszolt*

[Kassandra Boudlaire]

-Akkor 5 dolcsi lesz.*mondja az árus, és Sandy máris kifizeti a fagyikat.*
-Köszönjük.*köszön el az árustól, és tovább eszegeti a jeges nyalánkságot. Mikor az árus távolabb megy, Sandy rögtön rá is kérdez Wyatt mondandójára.*
-Mi az, hogy normális?*kissé megijed, mert el sem tudja képzelni, hogy mit takarhat ez a szó, éppen ebben a helyzetben.*
~Kezdek rosszat sejteni. Vay titkol valamit, vagy tudja, hogy mi vagyok, és majd jól leordítja a fejemet, vagy bead egy intézetbe.~*egy pillanatra megtorpan, de hamar észreveszi magát, és továbbindul.*
-Nem értelek...

[Wyatt Matthew Halliwell]

*Sandy nem úgy reagál, ahogy Wyatt elvárta volna. A hangjában félelem volt, és nem pedig melepettség* Hát tudod, nálunk semmi sem normális. Hisz az anyámnak van egy klubbja és egy étterme, így rengeteg dolga van, Pheobe néni állandóan levelekre válaszol, és nagyjából így van ez a többi rokonnal is: mindenki mindig elfoglalt. Az ünnepek nálunk azok a pillanatok, amikor valami miatt az egész család összeûl, így azok nálunk egy picit nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a többi családnál, legalábbis gondolom. *Megint nem hazudott, és reméli, hogy ez elég lesz.* De te miért rémültél meg ennyire? Mert mintha ijedtség hallatszott volna ki a hangodból.

[Kassandra Boudlaire]

-Áhh...*vakargatja meg kissé értetlenül a fejét, majd elmosolyodik.* Csak azt hittem azt mondod, hogy az én családom nem normális.*õ sem hazudik, csak éppen fülent. Egyszer úgyis minden kiderül, de nem itt, és nem ekkor. Majd..majd...egyszer. Legalábbis ezt mondogatja már legalább tizenéves kora óta.*
-Öhm...szóval bocsi.