|
Post by Rowena Damaris on Mar 31, 2007 9:13:20 GMT 1
*Rowena meglepetten megtorpan. Nem számított rá, hogy pont egy warlockkal fog összeakadni. Felhúzza egyik szemöldökét, jelezve, hogy annyira nem ijedt meg, mint amennyire a warlock szerint kellett volna. Epésen válaszol.* -Ugye most nem menekülnöm kéne? *kérdezi, persze azért nem biztos benne, hogy jó ötlet felidegesíteni támadóját, ezért készen áll, hátha a tűzgömb támadásba lendülne.*
|
|
|
Post by Mesélõ on Mar 31, 2007 9:18:01 GMT 1
Ó igen, jobban tennéd. *feleli halkan* Persze sok eséllyed úgysem lenne. Nekik sem volt. *Felmutat egy gömböt, amin belûl megszámlálhatatlanúl sok lélek látszik.* Üdvözöld az új barátaidat, hisz velük fogsz szenvedni az idõk végezetéig! *Azzal a tûzgömb elindul Rowena jobb lába felé. Azt akarja, hogy fájjon a lánynak, hogy szenvedjen, mielött meghal, hogy megmutathassa: tõle félni kel*
|
|
|
Post by Rowena Damaris on Mar 31, 2007 9:25:39 GMT 1
*Rowena egy hirtelen mozdulattal felemeli a kezét, majd jobbra rántja. A tűzgömb azonnnal irány változtat , azonban Rowena nem volt elég gyors, így a tűzgömb surrolja a lábát. Fájdalmasan felkiált, de nem esik el, vagy szédül meg.* -Tudod mit? Inkább engedd el azokat a lelkeket és akkor nem fog annyira fájni a halálod. *mondja, persze biztos benne, hogy nem győzte meg, így megint lendíti a karját, az egyik kukára összpontosít. Az, azonnal megindul a warlock felé.*
|
|
|
Post by Mesélõ on Mar 31, 2007 9:31:10 GMT 1
*A kuka elõl egyszerûen félrelép, így az a falon köt ki* A halálom? Itt ma csak olyan fog meghalni, akinek van lelke. Hisz még a tûzgömbömet sem tudtad kivédeni banya. *mostmár világos elötte, hogy mivel van dolga, ez picit óvatosabbá teszi. Egy tûzgömböt küld a lány hasa felé, ami már halálos találat lenne. Feltartja a gömböt, hogy a lelke abba szálljon*
|
|
|
Post by Rowena Damaris on Mar 31, 2007 9:38:03 GMT 1
*Na azért ő nem adja ilyen könnyen a lelkét. Koncentrál, majd a tűzgömb menet közben irányt változtat és egyenesen a küldője felé száguld. Ezek után a gömbre koncentrál és megpróbálja a földre repíteni azt, hogy aztán valamilyen módon kiengedje a lelkeket onnan, bár nem bniztos benne, hogy sikerrel járhat, mert az előző tűzgömb eléggé fájdalmas nyomot hagyott a lábán és így nehezebb koncentrálni.*
|
|
|
Post by Mesélõ on Mar 31, 2007 9:48:33 GMT 1
*A tûzgömb folyamatosan lassít, és a lány ruháját megpörköli, de éppen idejében áll meg, hogy a bõrének ne essen semmi baja. A tûzgömb lassan elindul visszafelé, és egyre gyorsít. A warlock másik kezét is a gömbre teszi, így azt már a tûzgömb kivédésében megfáradt Rowena nem tudja tõle elvenni. Kitér a tûzgömb elõl egy kuka mögé bújva. Nem tudja, hogy a lány mennyire erõs, így kénytelen belátni: nagy hiba volt játszadozni vele.* Majd máskor befejezzük * Kiálltja oda a kuka mögül, majd elpislant a sikátorból*
|
|
|
Post by Rowena Damaris on Mar 31, 2007 9:53:21 GMT 1
*Rowena letérdel, mert már nem bírja a lábát égető fájdalmat. Megnézi a sebet, majd egy fájdalmas fintort vág. Nem a legszebb. Egy pillanatra elgondolkozik.* ~Mit is mondott? Csak mondjam ki a nevét?~ * gondolja, majd megszólal.* -Wyatt! *reménykedve várja a fiút.*
|
|
|
Post by Mesélõ on Mar 31, 2007 10:04:53 GMT 1
*Egy tûzgömb repûl az egyik emeleterõl Rowena felé, amit a lány nem vehet észre. De sajnos csak a vállát találja el. A warlock az. Hallja, ahogy a lány milyen nevet mond. Hallott már a fiúról, és nem akarja, hogy itt találja, így végleg elhagyja a terepet más préda után nézve. Hisz csak egy kell. Kék fényesség jelenik meg Rowena mellett, és alakot ölt. Nem Wyatt az. Gyorsan odasiet a lányhoz, és elkezdi gyógyítani* Wyatt eltünt nemrég. Fogalmunk sincs, hogy hol van. Talán az alvilágba ment az öccse után, mert ott ne érzékelhetjük a jelenlétét. *A fényõrnek sejtelme sincs, hogy min megy végbe éppen Wyatt*
|
|
|
Post by Rowena Damaris on Mar 31, 2007 10:15:15 GMT 1
*Rowena érzi a fájdalmat a vállában. Rögtön megfordul, de nem lát már senkit. Ekkor jelenik meg a fényőr. Mikor a fényőr mondja, hogy mi történt Wyattel, pontosabban, hogy semmit nem tudnak róla egy kicsit megijed.* -Köszönöm a segítséget. *teszi hozzá.* -És nem tudnák megkereseni valahogy? *kéredezi enyhe elkeseredettséggel.*
|
|
|
Post by Mesélõ on Mar 31, 2007 10:20:29 GMT 1
Nem. Sajnos teljesen eltünt a szemünk elõl. Ha lemegy az alvilágba, általában szólni szokott a védencei miatt, de most nem. Szerencsére beszélni szerettem volna vele, és észrevettem, hogy nincs sehol, így figyelni kezdtem az õ hívásait is. Most viszont dolgom van. Majd szólok neki, hogy kerested. *Azzal ahogy jött, úgy el is tünik a fiatal férfi*
|
|
|
Post by Rowena Damaris on Mar 31, 2007 10:23:33 GMT 1
*Rowena bólint, majd miután a fényőr eltűnt visszamegy a koleszba. Fáradt léptekkel halad és azon gondolkozik, hogy mi történhetett Wyattel.*
|
|
|
Post by Callista Black on Apr 2, 2007 9:44:38 GMT 1
*Az egyik forgalmas utcán, egy kb. 24. éves lány baktat. Csodás az idő, és kapott egy kis szünetet a munkahelyén. Elhatározza, hogy kihasználja. Némi sétálgatás után, elér kedvenc kávézójához, ahol ki lehet ülni kávézni, fagyizni. Rendel is egy óriási csokifagyi kelyhet, és egy tejeskávét. Közben üldögél és magányosan nézegeti az arra járó embereket. Mindig szerette az embereket figyelni.*
|
|
|
Post by Callista Black on Apr 2, 2007 10:00:43 GMT 1
*Miután megitta a kávéját, és a fagyikehely is maradéktalanul eltűnt, kifizeti a rendelést, majd feláll és elindul vissza a munkahelyére a kockafejűek közé. Sajnos azonban nincs mit tenni , nem szereti a munkáját, de kénytelen a fizetésért járnia dolgozni.*
|
|
|
Post by Wyatt Matthew Halliwell on Apr 6, 2007 8:24:52 GMT 1
//emlékeztetõül a fagyasztás elötti utolsó hsz//
Semmit *Feleli erõtlenül. A méreg valószinüleg egy külön neki készûlt koncentrátum, hisz az erejét sem tudja használni, és mozogni is épp, hogy tud* Volt egy kis dolgom, és megleptek. *mondja, beszédét akaratlanul is kénytelen megszakítani néhány hörgõ levegõvétellel. Még soha nem volt ilyen rosszúl. Szinte biztos benne, hogy az otthoni ellenszerig nem ér el. Talán a lány segíthet, hisz õk itt laknak a közelben, és kocsival alig 10 perc a forgalommentes délutánokon* Vigyél.. *kezdi erõtlenül, de nem jut a mondat végére, így újra nekikezd* Vigyél haza légyszives! *kéri a lányt, mielött leülne, megelõzve ezzel lábai összecsuklását. A méreg gyorsabban hat, mint gondolta, és csak arra tud gondolni, amit mindig meg akart tenni, de soha nem mert: elmondani a lánynak az igazat. És már nincs hozzá ereje. Csupán egy szót tud kinyögni* Saj... Sajnálom *küzdi ki a szót a torkán.* ~Pedig ez is olyan nyugis napnak indult~
|
|
|
Post by Kassandra Boudlaire on Apr 6, 2007 8:32:46 GMT 1
*A fiú hangjában való változás is megrémíti Sandyt. Ijedten kap a szája elé, és hirtelen nem tudja, hogy mit csináljon. Ilyen helyzetben még nem volt sohasem, és nem is akart lenni. Próbál nyugodt maradni, nem akarja, hogy a körülöttük lévõ emberek kérdezõsködni kezdjenek.* -Hova? Hova vigyelek?*kérdezi a fiút, miközben közelebb lép hozzá, hogy hallja amit Wyatt próbál mondani neki.* -Te jó ég!*sikít fel erõtlenül, amikor Wyatt összecsuklik. Próbál utána kapni, de a fiú már a betonon hever.* ~Mit tegyek? Jézusom, mit tegyek? Nem vihetem haza kocsival, azt nem élné túl.~*úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy bevesse tudását. Körülnéz, és amikor a lámpák zöldre váltanak és mindenki elindul haza teleportálja a fiút a Boudlaire-kúriába.*
|
|